Zöld címkével jelölt bejegyzések

lekvár befőzés

Sterilizálás a befőzésnél

A sterilizálás tulajdonképpen a kórokozók megölése, amelyek az üvegekben pléh dobozokban fejthetik ki káros hatásukat. Ha sikerül káros hatásukat kifejteni, akkor az élelmiszerek megromlanak illetve meg is erjednek. A sterilizálás célja, hogy minél rövidebb idő alatt minél nagyobb hatást bírjon ki a sterilizálási módszerünk. Zöldség-, gyümölcskonzervek esetén fokozottan igaz. A fogyaszthatóság miatt, és nem utolsósorban egészségünk miatt az ételek fogyaszthatóságát, szép állagát és vitamin tartalmát mindenképpen meg kell őriznünk.

Hővel történő sterilizálás a nedves gőzölés. Ilyenkor egy nagy fazékba vizet teszünk és a lezárt üvegeket fejjel lefelé beleállítjuk. Így melegítjük, majd hagyjuk így kihűlni. Ugyanezt sütőben is végig csinálhatjuk. Egy tepsibe tesszük a vizet és abba az üvegeket. Sütőben melegítjük és ott is hagyjuk kihűlni. A harmadik eljárás a száraz dunszt. Az üvegeket előmelegítjük és a még forró anyagot (lekvárt) ebbe tesszük. Fontos, hogy az üvegeket azonnal zárjuk le és olyan helyen hagyjuk kihűlni, ami jó hőszigetelő. Léteznek már dunsztoló ládák, vagy mi is készíthetünk. A negyedik a kuktafazék. Egy lezárt kuktába tesszük az üvegeket és a megfelelő szintig feltöltjük vízzel, így a vízzel együtt felmelegszik és ebben is hagyjuk kihűlni. Az ötödik a mikrohullámú sütőben való sterilizálás. Ez egy teljesen új módszer ezért nem is sokan ismerik. A műanyag üvegek között kifejezetten árusítanak olyanokat is, amelyek mikrohullámú sütőben használhatóak. Mivel ezeket a mikrohullámú sütőben lehet csírátlanítani, így ugyanott elvégezhetjük a sterilizálást is. Mivel nagyon gyorsan sterilizálja a kiválasztott zöldséget vagy gyümölcsöt így nagyon megóvja a terméket. Ez talán a mai modern konyhákban fellelhető legjobb módszer.

hidrokultúrás rendszer

Hidrokultúrás rendszerek – ártéri gazdálkodás

Napjainkban egyre népszerűbbek az un. hidrokultúrás rendszerek, amelynek lényeg, hogy termőföld nélkül gazdálkodunk, a tápanyagokat mesterségesen juttatjuk el a vízben lévő növények számára. A hidrokultúrás rendszernek ma már nagyon sok fajtája van, a csepegtetős öntözéstől, egészen az aquapóniás rendszerekig.

Ez utóbbi lényege, hogy a vízben a halak és a növények szinte szimbiózisban élnek, a haltenyésztés mellékterméke szolgáltatja a tápanyagot a növények számára. A hidrokultúrás rendszerek egyik legnagyobb hátránya talán a kifinomultsága. Túl sok eszköz és túl sok szer szükséges annak hatékony üzemeltetéséhez. De ez az állítás csak első közelítésben igaz. Ma már sajnos a legtöbb zöldségtermesztő kénytelen technológiai megoldásokat használni a hatékony termelés érdekében. Amit ők a vetőmagboltokban szereznek be, azt a hidrokultúrás rendszerek művelői a Grow Shopokban, amiből ma már webáruház is létezik.

A hidrokultúrás rendszerek kapcsán jutott eszembe a régi hagyományos ártéri gazdálkodás, ami tulajdonképpen egy hidrokultúrás rendszernek fogható fel. A vizek kiengedésével és szabályozott visszaterelésével egykor a Tisza-völgyben és a Duna egyes szakaszain virágzó kultúrák éltek meg. Noha ezek főként önellátó paraszti társadalmak voltak, a természeti rendszereket nagyon nagy hatékonysággal tudták használni, úgy hogy közben hozzájárultak az ökológiai rendszerek gazdagodásához. Az ártéri gazdálkodás is vízalapú, tehát hidrokultúrás rendszer volt. Jó lenne, ha ma azáltal, hogy a hidrokultúrás rendszerek a figyelem középpontjába kerülnek, az ártéri gazdálkodás is kaphatna egy kis ismertséget.